A nyári álom
Egy nyári este a 6 éves ikrek Hédi és Hélga lefekvéshez készülődtek. N<;tgyon szerették, ha
Anya alvás elött mesét olvas ·nekik. Ma este egy olyan történetet olvasott nekik, ami a nagy
nyári melegről szól. Arról, hogy miért veszélyes, ha a nap megégeti a bőrüket és milyen
dolgokkal tudunk védekezni a nap sugarai ellen. Péld~ul bekenjμk magunkat naptejjel, fejünkre
kalapot teszünk, sok folyadékot fogyasztunk és ha lehet árnyékban tartózkodjunk. A lányoknak
nagyon tetszett a mese, hamar el is nyomta őket az álom. Élénk fantáziájuk lévén nagyon
kalandosat álmodtak. Hédi és Helga hirtelen álomországban találták magukat, ahol csodásan
sütött a nap, csillogott a tenger, színes napernyők alatt pihentek az emberek. A gyerekek
homokvárat építettek és pancsoltak a vízben. A fagyi árusnál hatalmas sorokban várakoztak a
különböző hűsítőkért. Volt ott megannyi ízű fagyi, jégkrém, jégkása és gyümölcsökkel teli
limonádé is.
Hédi és Helga épp a parton labdáztak, amikor egy különös teremtmény toppant eléjük.
– Én vagyok a Napégés! – kiáltotta harsányan.
A lányok ijedten néztek egymásra
– Mi tévők legyünk? – kérdezte Helga.
A lányok egyenként megittak egy-egy nagy pohár hűsítő limonádét, amitől a kis manó
erőre kapott és vidáman elszaladt.
Másnap reggel amikor a lányok felébredtek, izgatottan mesélték el Anyának, milyen
élményekkel teli álmuk volt.
Gondolkozzunk, hogy is mondta anya az esti mesében? – felelte Hédi.
Hát naptejjel! – kiáltották egyszerre.
Nyomban elővették a varázsnaptejet, és védőpajzsot kentek egymásra vele. Csodák csodája a
lény jajveszékelve hipp-hopp eltűnt.
A nap egyre jobban tűzött, a lányok bementek a vízbe lehűteni magukat. Fényesen csillogva
melléjük úszott egy újabb fura szerzet.
Én vagyok a Napszúrás!
A két gyermek újra meglepetten össze nézett_
-Vajon őt, hogy győzzük le Hédi?
-Tudod mit?! Gyorsan vegyük fel a szuperkalapot, az majd meg véd mink~t. – válaszolta
elszántan Helga.
Amint a fejükre tették a kalapokat a Napszúrás fájdalmas nyöszörgéssel eltűnt a vízben.
A lányok miután elfáradtak a lubickolásban, megpihentek a napernyő árnyékában. Egyszer
csak halk szipogásra lettek figyelmesek. Keresni kezdték a hang forrását.
Mi lehet ez a hang Hédi? kérdezte Helga.
Nem tudom Helga!
Majd megpillantottak egy apró erőtlen manócskát a napernyő tövében.
Kézbe vették.
Ki vagy te apróság? – kérdezték a lányok.
Az én nevem Kiszáradás. – válaszolta erőtlenül a manó.
Hogyan segíthetünk rajtad?
Kérlek igyatok sok folyadékot egész nap!
A lányok egyenként megittak egy-egy nagy pohár hűsítő limonádét, amitől a kis manó
erőre kapott és vidáman elszaladt.
Másnap reggel amikor a lányok felébredtek, izgatottan mesélték el Anyának, milyen
élményekkel teli álmuk volt.
